Odafelé IC-vel mentünk, ami reggel 8:10kor indult, az út 2,5 órát vett igénybe. Az IC-n kellemes négyes ülőhelyek voltak, a lassított net pont elégnek bizonyult Messengeren írogatni, vagy facebookon megnézni, éppen ki mit reggelizett.
Miután beérkeztünk a Nyugatiba, elsétáltunk a Parlamenthez. Ott éppen szemtanúi lehettünk az őrségváltásnak, majd tovább sétáltunk a Cipők a Duna-parton elnevezésű emlékműhöz. Itt azoknak a zsidó embereknek állítanak emléket, akiket nem deportáltak, hanem a Dunába lőtték őket. Itt körülbelül 30 percet töltöttünk, tehát volt idő elemezni is a vascipőket.
Onnan a Westendbe sétáltunk, ahol kellemes embertömeg volt, levegőt venni csak növények közelében lehetett. De annál jobb volt az 1000V-os reflektorok szemsimogató látványa minden bolt előtt. Megvettük az ajándékokat a családnak 1,5 óra alatt, és siettünk is tovább a Terror Házába.
A ház jelenleg múzeum, de történelmünk során két tragikus eseménynek is helyet adott. Az 1944-es rémuralom idején A „Hűség Háza” volt, vagyis a náci párt székháza. Később a híres kommunista szervezet, az ÁVO rendezkedett be itt, így az Andrássy út 60. a rettegés és félelem házává vált. A múzeum ma a terror áldozatainak állít emléket. Találhatók benne régi kéziratok, fegyverek, még a börtöncellákat is meg lehet tekinteni. Ott volt az a fekete autó, amitől annyira rettegtek a csengőfrász idején, de van régi Csepel bicikli is (papám mai napig használja, bizonyos pénzösszeg fejében megtekinthető, illetve mesél is mellé a rendszerről, még csak nem is kell pestig menni érte). És akad még ppár apróság, pl. egy tank.
Idegenvezetőink a két osztály történelemtanárai voltak: a 12.A osztálynak Dancsné Suller Judit tanárnő, a 12.B osztálynak Kardosné Csokai Anita tanárnő tartott kétórás történelemórát, képekkel és eszközökkel szemléltetve a kor eszméit, ami kifejezetten érdekes volt. Végül még egy kis fagyoskodás a hidegben, egy kis beszélgetés (hogy nyolc általános végzettséggel mennyire tudnék Pesten elhelyezkedni), és szálltunk is vissza a vonatra. Hazafelé már egy 3 órás út segített feldolgozni a napot, illetve lehetőséget adott a maradék élelem jóízű elfogyasztására is.
Králik Róbert 12.B
Marsai Enikő 12.A
