Nyáron egy ötnapos egerszalóki kiránduláson vett részt a Közgáz néhány tanulója – többek között én is. A kirándulást a KultúrÁsz Egyesület szervezte. Az egyesület néhány tagja a kiránduláson is velünk volt, a délelőtti programokat is ők vezették. Csütörtökön ők is ellátogattak iskolánkba néhány egyetemista kíséretében. Színes cetliket húztunk ki egy tasakból, és a színek alapján beosztottak minket négy terembe. A mi csoportunkban tizennégyen voltunk, 11.-esek és 9.-esek egyaránt. Miután mindenki felragasztott egy „névtáblát” magának, az előadóink bemutatkoztak: Gergő és Ariella a Debreceni Egyetem andragógia szakos hallgatói, és – mint utólag kiderült – ennek a tréningnek a megtartása ad számukra egy vizsgajegyet.
A bemutatkozást követően kiosztottak nekünk egy kérdőívet, ahol 1-től 4-ig kellett meghatároz-nunk, hogy az adott állítás mennyire jellemző ránk és a tanulási módszereinkre. A pontszámok alapján négy csoportba osztottak minket, és elmondták, hogy az adott csoportra mi a leginkább jellemző. Érdekes volt hallani, hogy a „saját csoportomat” meghatározó tulajdonságok mennyire jellemzőek rám (és lenyűgözőnek találtam, mennyire kiszámíthatóak vagyunk, és milyen egyszerű minket skatulyázni). Ezután az „Úgy szeretek tanulni, hogy…” állítást kellett befejeznünk, majd levontuk a következtetést, mennyire sokféleképpen is szoktunk tanulni.
Eddig szentül hittem, hogy tanulni annyit tesz, hogy leülünk és tanulunk. Vannak, akik állítják, hogy csak bizonyos körülmények kö-zött tudnak tanulni (pl. zenehall-gatás közben), míg mások – többek között én is – szinte bárhol tudunk tanulni, maximum nem olyan gyorsan és hatékonyan. Mindenki számára vannak olyan körülmények, amelyek között szívesebben tanul (én például szeretek úgy tanulni, hogy közben rend van körülöttem). Szóval, ha abban a hitben ringatnád magad, hogy nem vagy elég okos, akkor jó, ha tudod: nem vagy kevésbé tehetséges, mint mások, csak még nem tanultál meg tanulni.
Gajdos Zsuzsa
11.A osztály
