Még javában tartott a nyári szünet, de sajnos egyre több vészjósló jel mutatta az év előrehaladtát, az ősz és vele együtt az iskolai év közelgő kezdetét. A világosság napról napra rövidült, és vele együtt az éjszakák nyúltak. Ezekből a jelekből pedig mindenki le tudta vonni a szomorú következtetést: nemsokára beköszönt a hideg idő és ezzel együtt a koránkelés, hogy időben beérjünk az iskolába.
Nekünk már augusztus végén be kellett menni a suliba, noha szerencsére még nem tanulni, hanem ismerkedni az új környezettel: az új osztálytársakkal, tanárokkal és magával az épülettel.
Az első program azon a napon pontosan ez volt: ismerkedős játék.
Leültünk a félkör alakba rendezett székekre, és sorban mindenki bemutatkozott, majd meg kellett ismételnie az előtte ülő tanulók nevét is. A játék végére már mindenki belezavarodott a sok névbe és az egész nevetésbe fulladt.
Ezek után néhány kevésbé emlékezetes, bár annál izgalmasabb játék következett, köztük székfoglaló is, melyeken mindenki jól szórakozott. Ekkorra már mindenki megéhezett, így elfogyasztottuk a spagettiből álló ebédünket.
Miután megtöltöttük korgó gyomrunkat, körbevezettek minket a tanárok az épületben, és elmagyarázták, hogy mi merre található, hogy melyik teremben általában milyen óra szokott lenni.
Kis „túránk” végeztével a tornaterembe mentünk át, ahol már várt ránk a 9.A osztály. Itt összemérhettük erőnket, eszünket és ügyességünket különböző játékokban, pl. kötélhúzás, amőba poharakba pattintott pingpong-labdákkal, vagy piramisépítés műanyag poharakból.
Emlékezetes és érdekes volt ez a nap. Nagy előnyünkre vált, hogy szeptember 2-án már nem volt számunkra ismeretlen a közösség és az új terep. Jókedvvel és optimizmussal kezdjük életünk ezen fontos szakaszát.
Szarvas Szilárd 9.B
