A legelső egy eskütétel volt, mely alatt térdelve a "teljesen szabályos házirend" betartására kellett ígéretet tennünk. A következők az állóképességünkre, erőnlétünkre és énektudásunkra alapuló feladatok voltak. Volt, amikor mindkét osztályból egy-egy lány egy halloweeni tököt kapott maga elé egy konyhai kés kíséretében, melyről csak annyit kell tudni, hogy "halálosan" tompa az éle, és ezzel kellett a tököt kibelezni. Mivel ez időre ment, az osztálytársunk próbálta minél erősebben és minél hamarabb megcsinálni a feladatot. Ez a manőver a kés 90 fokos elhajlását eredményezte – de legalább ő lett elsőként kész. Volt, amikor egy seprűnyél többszörös körbefutása után kellett végigfutni egy kisebb távot, várva, ki fog elesni. Az utolsó előtti feladat énekhang-rebegtetés volt, ezzel az izgalmas hangképzéssel kellett egy mai magyar slágert "elénekelni" (több-kevesebb sikerrel, a résztvevők fülét sem kímélve).
A legutolsó, melyet én feladatnak veszek – hisz hazamenni is ebben a ruhában sikerült – a beöltözés volt. Az A osztály kézzel díszített pólót kapott egy cumival, mi pedig egy macskafület és egy harisnyát (mint farok). Ezen kellékek hordásának napja pechünkre egybeesett a nyílt nappal (direkt), ahol a leendő elsősök a tanórákon kívül bennünk is "gyönyörködhettek". De ez még nem volt elég! Az egyik szünetben az iskola főépületét körbe kellett járnunk, miközben a Közgáz – nem feltétlenül irodalmi nyelvezetű – indulóját énekeltük.
Összességében szerintem jó feladatokat adtak, ötletes volt az eskütétel – illetve megköszönnénk a tizedik évfolyamosoknak, hogy nem adtak ránk szörnyűbb ruhákat. Reszkessetek, leendő elsősök! Jövőre mi jövünk!
Nagy Gábor 9.B
