Ballagó diákjainktól iskolánk intézmény-vezető helyettese, Dancsné Suller Judit búcsúzott a következő szavakkal:
"
Kedves Ballagó Diákok, Kedves Ballagtató Osztályfőnökök, Kedves Vendégeink, Kedves Kollégák!
Két legendás osztályt köszöntünk ma. A 12. A és a 12. B osztályt. Jó kimondani, hiszen lehet, hogy egyike vagyok azoknak, akik utoljára használják ezt a megjelölést. 12.A és 12. B osztály, Surányi Anikó tanárnő és Árva Sándor tanár úr osztályai. Hiszen hétfőtől már vizsgabizottságokról, és vizsgázókról fogunk beszélni. De az még messze van, legalábbis most még úgy érezzük.
Szándékosan kerülöm a búcsú, búcsúzunk kifejezéseket, hiszen nem ez a mai nap üzenete, hanem sokkal inkább a két osztály tanulóinak köszöntése, és az ünneplése.
Megállunk egy pillanatra, mielőtt még továbblépnétek életetek olyan szakaszába, amelyről biztosan sokat fogtok majd mesélni évek múltán. „Amikor én érettségiztem……”kezdettel.
Ezt a pillanatot szeretném most kihasználni, és átadni Nektek azt a hamuba sült pogácsát, amelyet a hosszú útra készítettem nektek, ha van még hely a tarisznyátokban. Nem egyszerű a mai, rohamosan változó világunkban olyan értékekkel fűszerezni ezt a pogácsát, amelyekről biztosan tudjuk, hogy megállják a helyüket 30, sőt 50 év elmúltával is. Hiszen tanulmányok sorozatát lehet arról olvasni, milyen óriási sebességgel változik világunk, melyek azok a szakmák, amelyekre az elkövetkezendő 10, 20 évben nem lesz szükség, vagy az életnek mely területei azok, ahol a modern technikai alkalmazások veszik át az emberi gondolkodás és az érzékek szerepét.
Pedig annyira szükségünk van az állandóságra, a határokra, a keretekre amelyek biztonságot adnak, sőt biztonságot adtak szüleinknek, nagyszüleinknek is.
Két fűszert választottam, amelyeket biztosan belerejtek képzeletbeli útravalótokba, és hiszem, hogy ezek kiállják az idő próbáját.
Az egyik a BOLDOGSÁG!!! Olyan sokszor használjuk ezt a szót, hogy lassan már magunk sem tudjuk, mit jelent pontosan boldognak lenni.
Ha megkérdeznék tőlem, mit kívánok szülőként a gyermekeimnek, egyértelmű lenne a válaszom. Azt, hogy boldogok legyenek. Foglalkozástól, anyagi helyzettől és földrajzi környezettől függetlenül. Látszólag egyszerű, mégis a lehető legtöbb, amit kívánhatunk Nektek is, kedves ballagó diákok.
Higgyetek benne, hogy a boldogság nem egy múló állapot, és nem a márkás ruhák, a pénz vagy a legújabb mobil a mértékegysége, hanem Ti magatok. A helyes önismeret, az hogy tisztában vagytok tehetségetekkel, erősségeitekkel, de ugyanakkor gyengeségeitekkel is. A szabad akaratotok, amellyel el tudjátok dönteni mi a helyes és mi a helytelen, mikor kell igen-t és nem-t mondani.
Persze a boldogság nem jelent automatikusan akadálymentes pályát. Azt viszont igen, hogy a problémák, gondok egy erős és edzett lélekkel találják szembe magukat. Van tartalék, van miből táplálkozni a nehéz időszakokban is.
Éppen a nehézségek idején van szükségünk a második fűszerünkre, a szeretetre,
ahogy Széchenyi István mondja: „Az igazi szeretet habja saját erejével lök félre minden akadályt!”
A szeretet és boldogság egymástól elválaszthatatlan. Együtt járnak, egymást feltételezik, értelmezhetetlen az egyik a másik nélkül. A szeretet rendkívül sokszínű érzelem. Másképpen szeretjük szüleinket, barátainkat, testvéreinket és szerelmünket. Létezik a mindent félreállító és felperzselő szerelem, és létezik a mindent eltűrő, féltékenységet, gőgöt nem ismerő türelmes és jóságot szeretet.
Most forduljatok lelki szemeitekkel szüleitek, nagyszüleitek felé, akiknek feltétel nélküli szeretete elkísért titeket a mai napig. Ha nem is hosszú beszéddel, de családi körben egy öleléssel, egy mosollyal mondjatok köszönetet mindenért, amit tőlük kaptatok.
Kedves Szülők! Mi is szeretnénk megköszönni, hogy 4 évvel ezelőtt minket választottak, és hogy ránk bízták legféltettebb kincseiket, gyermekeiket. Reméljük, hogy nem okoztunk csalódást, és hogy az élet majd minket igazol. Bízunk benne, hogy olyan képességek birtokában bocsájtjuk szárnyra a fiatalokat, amelyek segítségével megállják majd helyüket az életben.
Kedves Kollégák! Köszönöm munkátokat, kitartásotokat és hiteteket abban, hogy az elvégzett munka meghozza egyszer a gyümölcsét. Kívánom, hogy a boldogság és a szeretet a ti életetek alapfűszere is legyen!"
